A graffiti művészet(?) Szegednek, mint minden nagyváros életének szerves részét alkotják a falfirkák. Láthatóak házakon, hidakon, szobrokon, járműveken, egyszóval mindenhol. Egyesek huligánoknak tartják az elkövetőket, mások művészekről beszélnek. Ahogy mondani szokták: a dolog véleményes. - Halihó! - köszön rám a rá jellemző módon Bay One, az egyik szegedi graffitis csoport tagja, akivel a Novotel Szálló előtti téren ütközök. A verőfényes május délutánon sokáig csak ülünk és lazítunk: gyönyörködünk a "magukból kivetkőző" lányok látványában. Sikerül is egyből elrontanom a kedvét, amikor - végre rátérve a témára - indításképpen megjegyzem neki, hogy azért jobb vásznat is használhatnának. Az a probléma - magyarázza keserűen -, hogy mindig vannak fiatal, kezdő arcok, akik gyakorlat és ész nélkül nekiállnak tegelni, fújkálni ronda rajzokat illegális helyekre. Ahhoz, hogy jókat rakjál, minimum 5 év kell, addig rámenni a Belvárosra eléggé nagy bunkóság. Ők rontják igazán a mi hírnevünket, sokszor velük azonosítanak bennünket is. Én például '94-ben kezdtem el ezzel foglalkozni, és elhiheted: ennyi idő alatt szétküldhettem volna az egész várost, mégsem tettem, mert ez nekem se tetszik. Szegeden van egy pár csoport, akik régóta, és tényleg jól nyomják, nekik érdemes ezzel foglalkozni. Ezek olyan 4-5 fős társaságok, amelyeknek a tagjai szoros barátságban állnak, együtt pörrennek, rendszeresen összejárnak, fújkálgatnak. A csapatok jól ismerik egymást, alkalmanként találkozókat, ún. jameket tartanak, ahol általában a breakesek és a hip-hop bandák is jelen vannak. Mint ahogy más csoportok, mi sem csak helyben tevékenykedünk. Utazgatunk, kéznyomunkat hagytuk mostanában Zürichben, Belgrádban és Pesten, más szegediek pedig Varsóban, Prágában és Franciaországban. Lényegében ez egy életforma, erről szól a graffiti. Otthonosan mozog a témában, látszik, hogy nem tegnap olvasta össze azt, amiről beszél. Tőle tudom meg, hogy e sajátságos önkifejezési mód először a hetvenes években, New Yorkban jelentkezett, ott is a metrókon. A gettóbeli szegény emberek az eltömegesedett társadalom névtelen nulláiként felírták a nevüket és mondjuk az irányítószámukat a vagonokra, aztán a szerelvény körbejárta velük a Cityt, ismertté téve őket. Így hallatták a hangjukat a nincstelen, kallódó fiatalok. A jelenség rohamosan terjedt, stílusában egyre kifinomultabbá vált. Megjelentek a tegek után a throw up-ok (gyorsan felvitt, egyszerű ábrák), aztán bonyolódni, színesedni kezdtek a rajzok. Kifejlődtek az alaptendenciák, a throw up mellett a wall-, illetve a wild style, amik gyakorlatilag nehézségükben térnek el egymástól, de azóta számos más irányzat is létrejött. A wild style igényli a legnagyobb tudást és tapasztalatot, mivel ezeket már igen bonyolult kivitelezni. Bay One is ezeket kedveli a leginkább. Később a New Yorkból elindult graffiti világjelenséggé nőtte ki magát, külön termelő és szolgáltató iparágak épültek rá. - Európa minden országának egy-egy nagyvárosában, így Pesten is megtalálhatók a kifejezetten erre specializálódott shopok, ahol lehet kapni külön e célra gyártott kannákat, öklömnyi vastag filceket, a stílusra jellemző dizájnú ruhákat. - sorolja. - Gondolj csak bele, egy kanna (festék) ára kb. 1 rugó. Egy vonatrajzhoz kell 6, egy jó, színes falábrához meg cirka 8. Szóval nem olcsó dolog firkásznak lenni. Én is milliókat elfújtam már - nevet fel. - Persze azért vannak, akik később ebből szépen megélnek, de igazán ez nem jellemző. Egyesek "átmennek" a tetoválásra vagy valami hasonlóra, nekünk rendszeresen discóktól vannak megrendeléseink. Én festegetek is emellett, szeretnék majd művészeti suliba menni, ipari formatervezést vagy reklámot tanulni, ott kamatoztatni a tapasztalataimat. Hogy a rendőrség mennyire hatékonyan lép fel ellenük, ahhoz elég körbenéznünk a környezetünkben, de mentségükre legyen mondva: behatároltak a hatóság erőforrásai, s nem is biztos, hogy azt suhancokkal való kergetőzésre kell fordítani. A szegedi polgárőrök alternatív megoldásként számítógépes adatbázist hoztak létre, amelyben az alkotók műveit gyűjtik össze a későbbi azonosítás, bizonyítás céljából. Igen ám, de mit ér az egész, ha az elkövetők a lehető legritkább esetben kerülnek rendőrkézre? Bay One is csak legyint, pedig ő is volt már bajban. - Akik ilyen régóta csinálják ezt, azok mind becinkelődtek már legalább egyszer. Mi nagyon királyok voltunk, minket nem tudtak bepalizni, és bizonyíték híján elejtették a vádat. Hál Istennek, Magyarországon csak pénzbüntetést szoktak erre kiszabni, de hallottuk, hogy például Jugóban a börtönbüntetés bevezetését tervezik. De nem igazán foglalkozunk ezzel, hiszen a rengeteg kaland, élmény miatt is megéri kockáztatni. Mindig azok a legjobb sztorik, amikor fújás közben ránk jönnek a zsaruk, és a végén sikerül elpucolnunk, vagy valahogy megúsznunk, hogy valamelyikünkre rá ne verjék a rajzot. Visszanézve az egyik legsúlyosabb, legemlékezetesebb történet talán az volt, amikor az Árvízi Emlékműtől nem messze küldtük a rakpartot, és majdnem elkaptak minket. A figyelő valamiért nem vette észre a kanyar után felbukkanó járőrt, és nekem már csak arra volt időm, hogy a kannákat megmarkolva beugorjak, elrejtőzzek két fal közé. A másik srác elfutott, de a harmadik társunkat megfogták. Hiába faggatták ugyan, hogy mit keres ott, végig terelt, és mivel nem találtak nála semmit, nem tudtak vele mit kezdeni. Később derült csak ki, hogy egy rablás tettesei után nyomoztak, s azt hitték, azért menekült el a haverunk, mert valami köze van az ügyhöz. A firkát még csak észre sem vették! A szegény gyerek meg reggel hatig bujkált a bokrokban, mert a rendőrök egész éjjel föl-alá cirkálva körözték. Úgy tudott csak meglógni a végén, hogy levetkőzött félmeztelenre, és mintha a reggeli edzését végezné, szépen haza kocogott. A hitelesség kedvéért még bokszolt is a levegőbe - hörgi Bay One, miközben én is a térdemet csapkodom a nevetéstől. A graffiti ellenzői - érthetően - kevésbé tartják viccesnek mindezt, de véleményem szerint nagyon nehéz egyértelműen állást foglalni e kérdésben. Valahogy úgy, mint a prostitúcióval, vagy a lágy drogokkal kapcsolatosan. Talán az idő folyamán kialakul egyfajta egyensúly, hogy a szép épületek s ez a létjogosultságot követelő művészet egyaránt gazdagítsa korunk városainak a képét.